Vackor várja a gazdit, ha nyílik az ajtó. Ilyenkor általában oldalra dobja magát, és magához öleli a hátsó lábát, és nyalogatni kezdi.
Tudja kezelni a kilincset. Ha kell, felugrik rá és lehúzza, de néha csak megböki, ami már utasítás az embernek: ezt legyél szíves akkor most kinyitni.
Ha vendég érkezik, általában érdemes hamar túlesni a macskasímogatáson, akkor megnyugszik. Ha nem kap simit, ha érzi hogy a vendég nem szereti a macskát, hamar hisztizni kezd.
A hosszú zsinegre erősített játékokba általában beleakad a lába és feltekeredik, szóval szokott így bénáskodni. Olyankor aztán vagy fáj neki, vagy megrémül.
Fél a távirányítós kocsitól is :)
Az állatorvosról nem is beszélve. Sokszor csak többen tudják lefogni. A fogkövét általában évente leszedték neki, altatásban. Mivel az állatorvostól fél, nem hiszem, hogy ébren is meg lehet ezt tenni vele.
Esténként szeret egy zacskó Whiskast bepuszilni. A zacskócsörgésre ilyenkor azonnal megjelenik. Főzéskor is ólálkodik a konyhában, de általában nem bántódik meg, ha elutasítják.
Szeret a tévénéző szeme és a tévéképernyő vonalában elhelyezkedni. Ugyanígy szeret a könyvet olvasó ember szeme és a könyv lapja közé odafurakodni.
Szeret dagasztani.
A hirtelen zajoktól, csattanásoktól, csörgésektől össze szokott rezzenni.
Van egy kis ollója is, azzal szoktuk levágni a körmét, amikor hagyja magát.
Kis keféje is van, a szőrének.
Ha a napirendtől eltérően nem távozik a gazdája a lakásból reggel, az ő délelőtti sziesztája előtt, akkor kissé neheztelve várja a csendet.
Éjjel csendben van, aludni szokott, műsort nem csinál.
Szereti az olívabogyót, méghozzá nagyon.
